végre beteljesült.
Ildi által hirdetett játékra készítettem el a képet. Sue kapott volna tőlem egy fejet, és persze neki is álltam időben, de amikor már látszott belőle valami, akkor az is látszott, hogy rettenetes.
Mert én azt hittem, hogy ezt is tudom. Van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy mivel a technikai hátterem elég erős, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy különösebb nyomozás nélkül is mennek olyan technikák, amiket még sosem csináltam. Na, erről bebizonyosodott (má megint), hogy nem így van az.
A stippet (??? - azt sem tudom, így kell-e írni) lett volna a lényeg, és istbiz rá is kerestem, de nem találtam semmi okosságot, ezért nekiálltam.
A festett arcszín anyagokat körkéssel apróra metéltem, majd egy ragasztós vetex ragasztós oldalára felvasalgattam. Na jó, éreztem én, hogy egy része nem fog megkötni, de a nagyjáról reméltem... Pedig nem. Majd rátűztem... volna, mert cifit-cafatokra képtelenség úgy tűzni, hogy az ott legyen, ahová szántam. Eredmény: enyhén torzult arcvonások.
Aztán jött a haj, fura mód épp akkor festett félre a fordászom, szép égővörös hajam volt egy fél évig... És persze, volt ilyen anyagom is. :))) - Így lettem akkor vörös - jelzem ez nagyon tetszik benne. Csíkokat varrtam szabadon hullámban, körben.
Na, és ennél a pontnál mondam azt, hogy nekem ez kritikán aluli. Voltak a családban, akik lelkesedtek, de kis mozgatásra észlelték, hogy az arcom darabokban hullik, ekkor már ők is elvesztették a lelkesedésüket.
Ekkor írtam Sue-nak, hogy megállt a tudomány, és próbálok egy újat létrehozni. Ő kedvesen türelemre intett, majd felajánlotta, hogy Karcagon adjam át a munkát. (Most is kösz ezért...)
Úgyhogy nyertem időt, amit ezen és más, sürgős projekteken történő együttes töprengéssel, fejbenvarrással töltöttem. De semmi...
Úgyhogy felpakoltam a szerintem hozzávaló motyómat, elmentem Karcagra, majd a szünnapomon ráálltam a témára.
Így került az arcomra organza, ezzel a vakolathullás is kivédve, illetve a torzfej probléma is enyhült, és rengeteg tűzés, ennek hatására végre megint kiemelhettem az állítólagos vonásaimat).
Rittyentettem neki egy alapot, amely a kedvenc színszekciómból van.
Hát így...
Sue kedvesen azt mondta, kirakja az arcképes falára, de azért remélem, nem tette.
Már a sorsolásnál éreztem, hogy arcképügyben a legbrutálabb versenyzőt kaptam... (és ez persze megfelelő flusztrációval dolgozott bennem.) Hogy jövök én a fejemmel, hogy olyan csodák közé kerüljek, mitn Poirot vagy a néger baba...
Itten van a fejzet:
(Sue, tőled loptam a képet, mert szokás szerint fotózni is elfelejtettem, Utólag kösz.) :)
Ildi által hirdetett játékra készítettem el a képet. Sue kapott volna tőlem egy fejet, és persze neki is álltam időben, de amikor már látszott belőle valami, akkor az is látszott, hogy rettenetes.
Mert én azt hittem, hogy ezt is tudom. Van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy mivel a technikai hátterem elég erős, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy különösebb nyomozás nélkül is mennek olyan technikák, amiket még sosem csináltam. Na, erről bebizonyosodott (má megint), hogy nem így van az.
A stippet (??? - azt sem tudom, így kell-e írni) lett volna a lényeg, és istbiz rá is kerestem, de nem találtam semmi okosságot, ezért nekiálltam.
A festett arcszín anyagokat körkéssel apróra metéltem, majd egy ragasztós vetex ragasztós oldalára felvasalgattam. Na jó, éreztem én, hogy egy része nem fog megkötni, de a nagyjáról reméltem... Pedig nem. Majd rátűztem... volna, mert cifit-cafatokra képtelenség úgy tűzni, hogy az ott legyen, ahová szántam. Eredmény: enyhén torzult arcvonások.
Aztán jött a haj, fura mód épp akkor festett félre a fordászom, szép égővörös hajam volt egy fél évig... És persze, volt ilyen anyagom is. :))) - Így lettem akkor vörös - jelzem ez nagyon tetszik benne. Csíkokat varrtam szabadon hullámban, körben.
Na, és ennél a pontnál mondam azt, hogy nekem ez kritikán aluli. Voltak a családban, akik lelkesedtek, de kis mozgatásra észlelték, hogy az arcom darabokban hullik, ekkor már ők is elvesztették a lelkesedésüket.
Ekkor írtam Sue-nak, hogy megállt a tudomány, és próbálok egy újat létrehozni. Ő kedvesen türelemre intett, majd felajánlotta, hogy Karcagon adjam át a munkát. (Most is kösz ezért...)
Úgyhogy nyertem időt, amit ezen és más, sürgős projekteken történő együttes töprengéssel, fejbenvarrással töltöttem. De semmi...
Úgyhogy felpakoltam a szerintem hozzávaló motyómat, elmentem Karcagra, majd a szünnapomon ráálltam a témára.
Így került az arcomra organza, ezzel a vakolathullás is kivédve, illetve a torzfej probléma is enyhült, és rengeteg tűzés, ennek hatására végre megint kiemelhettem az állítólagos vonásaimat).
Rittyentettem neki egy alapot, amely a kedvenc színszekciómból van.
Hát így...
Sue kedvesen azt mondta, kirakja az arcképes falára, de azért remélem, nem tette.
Már a sorsolásnál éreztem, hogy arcképügyben a legbrutálabb versenyzőt kaptam... (és ez persze megfelelő flusztrációval dolgozott bennem.) Hogy jövök én a fejemmel, hogy olyan csodák közé kerüljek, mitn Poirot vagy a néger baba...
Itten van a fejzet:
(Sue, tőled loptam a képet, mert szokás szerint fotózni is elfelejtettem, Utólag kösz.) :)
